[ Pobierz całość w formacie PDF ]
barátja arca valósággal eltorzult a visszafojtott izgalomtól. Fred hetet-
havat összehordott, hogy a fiatalember kicsit összeszedhesse magát.
Végül Heinz is felismerte, mire megy a játék, és bágyadt mosollyal
megszorította Fred kezét.
Köszönöm, cimbora!
Barátja zavartan elhárította a köszönetét.
Ugyan, hagyd már! El tudom képzelni, mi játszódhat le most
benned. Csak egyre kérlek: ne gondolj rosszat Lénáról! Nem tehetett
mást, hisz tudod, milyen rosszul állnak a dolgaink.
Heinz barátja férfias, napbarnított arcába nézett.
Túlságosan becsülöm ahhoz a húgodat, hogy kételkedjem
cselekedete tisztességében.
-Nagyon jól teszed. Köztünk szólva, attól félek, hogy
Lénának ebben a házasságban nem lesz rózsás a helyzete, hiába
sugall most mást a csillogás. P és Borkenhagen? A nézeteik és az
érzéseik reménytelenül különböznek. Franz talán nem is annyira rossz
fiú, mint gondoltam, apámmal igazán nemesen viselkedett, de hát Lena
mégsem illik hozzá.
Heinz letörölte homlokáról a verítékcseppeket, ám mielQtt még
válaszolhatott volna, odalépett hozzájuk Lena édesanyja. Jóságos
tekintettel fordult az ifjú Romitten felé.
Köszönöm, hogy eljött, kedves Heinz Anna asszony már kisfiú
kora óta a keresztnevén szólította a férfit. Sajnáltam volna, ha ma
nem váltunk néhány bizalmas szót. Tudom, hogy szívesebben maradt
volna távol, de a saját fájó szíve elQl úgysem rejtQzhet el az ember. Itt
sem szenvedhet jobban, mint otthon.
Nagyságos asszony, ön jóságos, mint mindig mondta Romitten
az illedelmes kézcsók után.
Anna asszony keserqen felnevetett.
Jóságos? Szó sincs róla. Jóságosnak lenni azt jelenti, hogy
mindenkit körülveszünk a szeretetünkkel. Márpedig én nem teszem
ezt. A szörnyq helyzet, amelybe a lányom került, megtanított szeretet
helyett gyqlölni fakadt ki keserqen, és a szemében megjelent az a
kemény, jéghideg csillogás, amelyet egyre gyakrabban lehetett benne
felfedezni.
Romitten megrendülten nézett az asszonyra. Nagyon megváltozott
ez a máskor oly szelíd, szeretetre méltó teremtés.
Drága nagyságos asszony& hebegte.
Warnstettenné sietve összeszedte magát, és nyugalmat erQltetett az
arcára.
Hagyjuk ezt a témát! Nem való ebbe a nagy vidámságba jegyezte
meg keserqen.
Eközben a társaságban egy idQs dáma így szólt a másikhoz:
Mégsem lehet igaz, hogy Lena Warnstettennek valami köze volt
Romittenhez. Nézze csak, Heinz milyen élénken beszélget a
háziasszonnyal és a fiával!
A másik hölgy lornyonján figyelte a csevegQ hármast.
Persze hogy nem volt köztük semmi. Ez csak Sat- tenfeld asszony
rosszindulatú pletykája. Most gyqlölködik, mert Borkenhagen nem az Q
Meta lányát kérte meg.
Osztom a véleményét, kedvesem. Ami azt illeti, nekem is sokkal
jobban tetszik Lena, mint a Sattenfeld lány. Végtére is ilyen vagyonos
ember, mint Borkenhagen minden ujj ára különbet kaphat, mint az a
szerencsétlen, kellemetlen paszulykaró!
Így igaz, drága barátnQm. De tudja, kedvesem, azért az én
szépérzékemnek mégis jobban megfelelt volna, ha Lena Warnstetten
Romitten párja lett volna.
Kedvesem, akkor azután együtt nyelhették volna az éhkoppot!
Warnstettenéknek nagyon kellett már ez a fényes parti! Persze, azt nem
állítanám, hogy a vQlegény szép ember, és ha igaz a pletykabeszéd,
léha, mulatós legény is. De tudjuk, hogy egy okos asszony ráncba szedi
az urát. Mondja csak, kedvesem, igaz, hogy idevárják ma estére a
miniszterelnököt is?
Igaz bizony. Sattenfeld asszonytól hallottam, és az Q fia, mint
tudja, a miniszterelnök legközelebbi munkatársa. Ki akarják tüntetni
Borkenhagent, mert ismét hatalmas összeget adományozott a járási
székvárosban épülQ klinika javára.
Persze, persze! Pénzért minden eladó.
A belügyminiszter is el akart jönni az eljegyzésre, de meghqlt, és
most lázasan fekszik otthon.
Mit nem mond, kedvesem! Nos, Warnstettenéknek nagy
szerencséjük van ezzel az eljegyzéssel. Igazán ideje volt már!
De még mennyire, drága barátnQm. Biztos forrás- ból hallottam,
hogy Warnstettenék a csQd szélére jutottak. De figyeljen csak:
hintózörgést hallok! Ez a miniszterelnök lesz!
Suttogva adták szájról szájra a hírt: az államférfi megérkezett!
Minden szempár kíváncsian szegezQdött az ajtóra, ahonnan az elQkelQ
vendéget várták. Végre belépett a titkára, Sattenfeld kíséretében. A
terem úgy morajlott fel, mint amikor a szél a vetést borzolja A
miniszterelnököt mindenki meghajolva, alázatos mosollyal fogadta.
A politikus komor tekintettel nézett végig a szertartásosan hajlongó
szQke és barna, fekete és Qsz fejeken. Gúnyos félmosolyát alig tudta
elfojtani. Már az apja is tekintélyes politikus volt, Q maga szilárd,
megvesztegethetetlen jellem. Gyqlölte a szolgalelkqséget. Szerette a
nyílt, Qszinte beszédet, a férfias tartást. Alárendeltjei körében nem
örvendett különösebb népszerqségnek. A gerinctelen hajbókolást éles,
szellemes szavakkal tette nevetségessé. A szolgalelkek ezért titkon hálát
adtak a sorsnak, hogy a sokkal inkább ínyükre való Sattenfeldet felsQbb
helyrQl a miniszterelnökre kényszerítették. De természetesen az urak
[ Pobierz całość w formacie PDF ]