[ Pobierz całość w formacie PDF ]

nagy bútorbolt berendezQje, és mindent megbeszélt Kossum asszonnyal. Felvette a
megrendelését, és megígérte, hogy a lehetQ leggyorsabban kivitelezi a terveit.
Most tehát elkezdQdött a munka Rainauban. Szakemberek lepték el a házat, tapétáztak,
festettek és mázoltak, azután jöttek az új bútorok. Beletelt néhány hétbe, mire teljes lett a rend,
de a ház merQben új külsQt öltött. Martinának igazán kellemes és elegáns otthona lett.
A két padlásszoba nyugodalmas fészekké változott. Ott, ahol annak idején Maria halottas
ágya állt, most egy perzsa szQttessel letakart baldachinos heverQ kapott helyet. A mögötte lévQ
falat imaszQnyeg díszítette. A padlón is perzsaszQnyeg volt, és az ablaknál, ahonnan olyan
pompás kilátás nyílt a parkra, kellemes olvasósarkot alakítottak ki. Ezenkívül Martina ebben a
szobában Qrizte a Szumátráról hazahozott emlékeit. Itt állt Jan bácsi és Georg bácsi képe is. Egy
finom üveges szekrényke pedig mindenféle kedves emléktárgyat rejtett.
A szomszédos szobácskát, egykori szegényes hálószobáját Martina a Lahoriban lévQ
szobájának mintájára rendeztette be.
Fehér faliszekrények, színes függönyök és fehér bútorok kerültek ide. A padlót színes
gyékényszQnyeg borította.
Gerd elcsodálkozott, amikor látta, milyen varázslatos kis zug lett a két kopár
padlásszobácskából. Amíg folyt a munka, Martina nem engedte meg neki, hogy bekukkantson
ide. Most nagy szemeket meresztett, amikor készen látta a helyiségeket.
... Azt hinné az ember, hogy egy keleti hercegnQ lakik itt - tréfálkozott.
- Nem tetszik?
- Dehogynem, elragadónak találom mindkét szobácskát. FestQi benyomást tesznek az
emberre. Nem lehet ráismerni a két szegényes odúra. Egészen ünnepélyes, már-már ájtatosságra
ösztönöz ez a baldachin az imaszQnyeggel.
Martina komolyan bólintott.
- Ez is volt a szándékom. Nem akartam megfeledkezni arról, hogy egy szent vívta itt élete
végsQ küzdelmét.
Martina most megmutatta a fiatalembernek az elsQ emeleten berendezett szobáit is. Itt
csatlakozott hozzájuk a két nagynéni, akik szintén meg akarták csodálni a vadonatúj köntösbe
öltöztetett házat. Martina nem engedte be Qket a két padlásszobába. Állandóan magánál hordta
a kulcsokat. Egyedül Jama léphetett be ide. Neki kellett takarítania a helyiségekben.
- Nem akarom, hogy idegen szemek lássák - mondta Martina az intézQnek.
- És nekem szabad?
- Igen, mert egy önnek kedves ember halt meg itt. Az ön esetében nem kell félnem attól,
hogy a kíváncsisága megszentségteleníti ezt a helyet.
És miközben ezt elmondta, olyan különös tekintettel nézett a fiatalemberre, hogy az
elfogódottan összerezzent.
Martina mosolygott magában.  Gerd, drága Gerd, hát vak vagy, hogy még most sem látod,
ki vagyok?" - gondolta.
Gerdnek azonban úgy tqnt, mintha Kossum asszony még sokkal közelebb került volna
hozzá. Minden Rainauban töltött nappal drágább lett a szívének. Már régen tudatosult benne,
hogy lelkének minden rezdülésével szereti ezt a nQt.
Amikor Gerd ezen az estén hazajött a földekrQl, hallotta, hogy Martina egy Mendelssohn-
dalt játszik a zongorán, amelyet még az elsQk között szerzett be rainaui tartózkodása kezdetén.
P maga is kedvelte a zenét, és megállt az elQcsarnokban, hogy végighallgassam a dalt. Azután
sietve felment a szobájába, hogy átöltözzön. Visszatérve, az elQcsarnokban összetalálkozott
Martinával, aki épp a zeneszobából lépett ki. Gerd sugárzó szemmel nézett rá.
- Hallottam a játékát, nagyságos asszony. Ritka élvezetet okozott, hogy hosszú idQ után
ismét szép zene hangjai töltötték be ezeket a termeket. Azt kívántam, bárcsak megengedné,
hogy néha hallgassam, amint játszik.
Martina elmosolyodott.
- Szívesen teljesítem a kívánságát, ha nincsenek túl nagy igényei.
- Ahogy hallottam, a játéka a legmagasabb követelményeket is kielégíti.
- O, nem. Jan bácsitól tanultam mindent, amit tudok. O istenáldotta tehetség volt. Szinte
minden este muzsikáltunk Lahoriban, és Jan bácsi kísérte a dalaimat.
- Hát énekelni is szokott, nagyságos asszony?
- Igen, de soha nem vettem énekórákat. Jó a fülem, nagyon szeretem a zenét, és egészen
elviselhetQ mezzoszoprán hangom van. Ez minden.
- Ez nem kevés. Örülök, amiért néha hallgathatom önt. Csodásan szól a zongora, és én a
zenét nélkülöztem leginkább Rainauban.
- Nos, akkor néha meg kell hívnom egy-egy szerény koncertre. Vacsora után játszom önnek
valamit.
- Ön páratlanul jó hozzám.
- Talán ön is zeneértQ? Úgy értem, a gyakorlatban is zenél?
Martina tudta, hogy Gerd kiválóan zongorázik, de úgy tett, mintha nem is sejtené.
A fiatalember nevetett.
- Régen gyakran és szívesen zenéltem. De a háború kitörése óta nem nyílt többé alkalmam [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • gim1chojnice.keep.pl